
-
Na és örülsz-e Abikám?- kérdezte ma ebéd előtt Kati mamám. Nem tudtam mire gondolt...
-
Mármint minek?- kérdeztem vissza.
-
Hát, hogy vége az iskolának.- mondtam mintha ez magától érthető lett volna.
Úgy tűnik nekem nem volt az. Valahogy nem érzem azt a megkönnyebbülést amire már olyan régen várok. Bár tudom, hogy ennek a tanévnek ez volt az utolsó tanítási napja és már csak a pénteki évzáróra kell szépen kicsípni magunkat és átvenni a bizonyítványokat, valahogy még sem tudom elfogadni a tényt, hogy vége az iskolának. Bár már nagyon vártam, hogy így legyen tudom, hogy már a mindennapjaimhoz tartozik az hogy minden reggel 6:30kor felkelek és boldogítom tanáraimat. Furcsa ez a hirtelen változás. Eddig sosem volt. Lehet csak azért mert már csak egy évem van ebben a suliban aztán következik egy újabb akadály. Ezzel szembesülni sem olyan egyszerű. Tudom, hogy nehéz lesz a következő év és, hogy nagyon kell igyekeznek, hogy jól teljesítsek. Ezért is szeretnék, már túl lenni az elkövetkező időszakon. Így most egy kicsit elvarázsolt hangulatomban írok miközben a fagylaltot eszem. A tanulásról jut eszembe, hoztam nektek egy tanulás utáni imát. Én Márk elsőáldozásán találkoztam vele. Mert minden elsőáldozó kapott egy kis könyvet amiben le voltak írva a fontosabb imák, hogy miként kell gyónni...ilyen az egyházzal kapcsolatos alap ismeretek és ezt Anyával a könyvecske lapozgatása közben találtuk:
Hála neked Istenem, mert minden jóság és igazság tőled van. Add, hogy annyit csökkenjen hiúságom, amennyit tudásom gyarapodott. ÁmenSzerintem nagyon aranyos...
És a legfontosabb, hogy hoztam nektek egy Budapest Báros videót is. Itt Mazz Swift énekli a Gloomy Sundayt, ami egyébként nagy kedvencem mióta láttam a Szomorú Vasárnapot. Érdekes film :) Na de a videóra visszatérve ez nem egy tegnapi felvétel de ugyanígy énekeltek akkor is. Szerintem a New Yorkból érkezett hegedűművész nagyon tehetséges és én boldog lennék ha így tudnék akár énekelni, akár hegedülni.