2010. június 28., hétfő

Nagy a baj


Bizony az miszerint ahogy látom csak kibírtad valahogy nélkülem az elmúlt egy hetet, és meg kell mondjam ezt nagyon sérelmezem. Persze eddig is tudtam, hogy csak a magam szórakoztatására írok de azért vártam volna, hogy legalább egy picikét megsajnáld Abiskát, hogy nem jelentkezett. De most az egyszer megbocsájtok. Figyelmeztetlek több esélyt nem kapsz!! Na de vágjunk bele a közepébe! A nemírásom(jaj de megmondtam...) oka az a picinyke tény volt, hogy nem tartózkodtam gépközelbe, ugyanis az elmúlt napokat négy barátosném társaságában Szerbiába töltöttem. Nem volt semmi 7 nap 3 lánnyal és a Mamámmal, de tudtam kezelni a helyzetet. Bár a néhányszor az ideg összeroppanás szélére kerültem attól még nagyon jól éreztem magam és reménykedem abban, hogy ők is. Mert úgysem mondanák a szemembe, hogy nem. Voltak időjárási problémáink de a hét végére már azok is megoldódtak. Ami viszont a legjobb volt az egészbe, hogy azt a pár napot amikor a Zaza is velünk volt azt nagyon élveztem és Ő is. Állandóan mosolygott és ezáltal Anyát és Aput is nagyon boldoggá tette. Szent Anyuskám már el is tervezte, hogy jövő nyáron levisszük a 3 lányt nyaralni a tengerpartra. Istenem csak valósuljon is meg! Nem igazán szeretném még jobban ecsetelgetni a múlt heti eseményeket csak talán még annyi, hogy tegnap (vasárnap) voltam táncolni és meg kell, hogy mondjam sokkal jobban élveztem mint ahogy azt elképzeltem. Kellett már nekem egy kis kikapcsolódás és a táncikálás pont kapóra jött. Meg amúgy is egy embernek kell legalább olyan műveltnek lennie, hogy tudjon táncolni. *** Még nem tudtam ma sem kipihenni magam mert 8ra menetem edzésre, és meg kell mondjam érződött, hogy egy hétig nem voltam. A tenyeres kicsit nehezebben ment , viszont a fonákom fejlődik. Kicsit megcsappant az önbizalmam is de Karcsi bácsi azt mondta ez butaság mert ügyes vagyok. Mégis benne van a megfelelési kényszer. De nem a szüleimnek inkább csak magamnak. Pedig aztán én nem vagyok egy maximalista típus. Végül is senki sem várja el tőlem, hogy már a US OPEN-en induljak.
- Na és mit csinálsz ma?- kérdezte edzőm. - Délután futni megyek de amúgy otthon leszek. - Miért nem barátnőzöl vagy mész strandra? Mert mit csinálsz otthon? - Nézek ki a fejemből...
Na és ez a beszélgetés döbbentett rá arra, hogy tényleg nem tudom mit is fogok csinálni a nyáron. Jó persze Anya ma felvilágosított, hogy ki kellene pakolnom az íróasztalomból a könyveket meg a fiókokban rendet kéne tenni, de könyörgöm. Kinek van ehez most kedve? Vannak még halványan terveim miszerint megyek a Mamáékhoz meg Pestre, a Blankáékhoz, sőt még ha összejön akkor talán a Balatont is láthatom. És akkor még az angliai utazásról nem is beszéltem. Na meg ott lesz a tenisz és a tánc. Tudom, hogy ennek nagyon kellene örülnöm mert másnak még ennyi sem jut és az én szüleim mindent megtesznek értem és ez nagyon jól esik és nem hiányzik az sem, hogy valahová külföldre menjünk nyaralni mert tisztában vagyok vele, hogy erre most nincs lehetőségünk. Csak érzem, hogy ez a nyár most más lesz mint a többi. De ettől a ténytől eltérve tudom, hogy nagyon klassz lesz.
Abby

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése