Megtörtént az amire álmomban sem gondoltam volna. 2010. június 12-én felhívott iskolám igazgatója. Míg én mit sem tudva ugráltam a medencébe Szabina buliján, addig otthonomban megcsörrent a telefon...sajnálatos momentum, hogy én pont nem voltam itthon de anyáék mindent elmeséltek. Ugyanis iskolám vezetője velem szeretett volna beszélni. A ballagási beszédemet dicsérte meg és elmondta, hogy büszke rám. (lehet is) Megemlítette, hogy az én beszédemre jobban odafigyeltek mint az övére. Milyen jó meglátás! De csak egy titka volt az egésznek....fejből mondtam. Persze Anya tanácsára és lám-lám be is vált az ötlet. Egy szó mint száz most roppant büszke vagyok magamra. Nem minden na történik ilyen megtiszteltetés az emberrel. Még ha nem mindenki gondolja ezt... Most már szépen festett, lakkozott körmömmel ülök a számítógép előtt. Várom ,hogy felöltözhessek és indulhassunk Pestre apával, a Budapest Bár koncertre...de jó is lesz!!
Jajj szívem! Büszke vagyok Rád! Lehet, hogy számodra ez nem jelent olyan sokat, de tényleg :)
VálaszTörlésJó szórakozást a koncerthez, reményeim szerint lesz neked olyan fergeteges, mint a múltkor :)
Ez tényleg nem semmi. Nagy vagy! S lám lám, anyának mennyire igaza volt és van.
VálaszTörlésÜgyes vagy! Gratulálok és puszi!
Köszönöm mindenkitől a gratulációt!
VálaszTörlés