Már sokszor meséltem, hogy színház függő vagyok. Nem csak most. Az is voltam. Mondanom sem kell jó korán kezdtem. Erről jutott eszembe egy történet amit szívesen megosztok veled: Szeptemberben lettem 3 éves.(természetesen nem most hanem 1999-ben) Októberben pedig jöttek az ismerőseink (Blanka és Dani), még ők is kicsik voltak. Így elmentünk színházba. 3 évesen nem valami tragédiát néztünk hanem a Micimackót. Mondanom sem kell legjobb a helyen ütünk. Páholyban és ráadásul középen.8így mindenki láthatott minket, és én tettem is róla) Az egész előadás úgy kezdődött, hogy Micimackó eszi a mézet és a feje beleszorul a csuporba.Természetesen gyerek előadáson voltunk ,szinte csak gyerekek voltak. Mindenki síri csöndben figyelte, hogy mi fog történni.....Erre én felálltam és elkezdtem kiabálni.(anya szerint úgy mint ahogy kell) "Segítség! Hát nem látják, hogy baj van! Hívják a mentőket!" Mindenki rám nézett! Utána a Micimackót alakító színművész akit természetesen ismerünk is nem tudod megszólalni. Hát ennyi az én kis történetem. Azért osztottam meg veled mert nekem sokat jelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése