12:15 Minden erőfeszítésemet beleadtam és sikerült megint ide tolnom a szép jelenleg fájdalomtól eltorzult pofikámat. Fáj a lábam. Ez nem kifejezés. Ordítani tudnék a fájdalomtól. Nem tudom behajlítani a jobb térdem mert rögtön olyan érzésem támad mintha becsípődne valami és utána pedig képtelen vagyok kinyújtani szerénytelen lábacskámat. De ez van, ezt kell szeretni.
Anyáék elmentek Debrecenbe én meg egyedül rontom a levegőt a hálószobába miközben a szobámban üvölt a tv. Élni tudni kell. XD
12:21 Jé, hogy repül az idő! De a helyzet változatlan. A mai sűrű délutánom gondolatától is elfáradok. Csak ennek a hétnek legyen mér vége.....Mivel már nagyon unod ezt a bejegyzésem megyek és átnézem a matekot.
Kívánj jobbulást mielőtt végleg elhagynál! :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése